sokminden kimarad

a szoba amiben alszom, zöld. a függöny is benne. a kintiben kékes-barnás bútorok, narancsszínű függöny. amiket tovább írok, használhatatlan. pontosabban nem lehet a naplóban felvállalni. pedig jó lett volna megszabadulni, de a szakmai titkokat muszáj magamban tartanom. mármint a sérelmek. nem tudom. szükségem van megvédeni magam. de hogyan, ha ide sem merem beírni. legalább kiírni. majd egyszer. valamilyen formában. fáj. igen, hogy az ember védtelen. mindent elvehetnek. csúffá tehetnek, megalázhatnak.

na de mindenki a magáéval. azért mindig van, amit nem vehetnek el. a halál meg úgysem kímél. mindenkiért előbb-utóbb eljön. az embernek pedig időnként akadnak boldog pillanatai. egészen váratlan. ilyenkor a sérelmek is alábbhagynak. van hogy egészen elfelejtődnek, időre.

a gyerekek két nap voltak velem, és átneveltem. na jó, kis túlzás. ennyi idő kevés. úgyis visszatérnek. az én kezem alatt ugyanis nincs pazarlás. hogy az ételnek fele legalább, vagy több, szemétbe. hogy a gyerek belenyal, aztán kész. mindenki csak annyit kap, amennyit elfogyaszt. máshol, amikor többen, szülőkkel, nagyszülők, egyszer-kétszer megettem a körülrágcsált almáikat. hatalmas almák voltak, nem bírtam nézni. hogy kezeik közül minden ami csak szemnek, a szemétbe. na de amikor csak velem, minden más. a gyerek legvégén már csak fél almát kért, és vizet is csak picit. ráadásul maga töltötte ki a pohárba. és valóban, még kevesebbet töltött, mintha magam teszem meg helyette. tehát, pontosan fel képes mérni, mennyi, amit meg tud inni. ugyanis amikor nálam, és nem követhettem, azt láttam, hogy minden nap csak gyűltek a poharak, félig, vagy teljesen megtöltött poharak ásványvízzel. a szülők mindig teletöltötték poharaikat, akkor is, ha a gyerek csak belenyalt. aztán csak öntöttem ki sorra a poharakat, volt hogy egyszerre 7-8-pohár. mert aznapi vizet pohárból másodszor már nem fogyasztották. most mikor velem, figyelmesebbek. de csak akkor tudok gyerekkel bánni magam módján, amikor szülők, nagyszülők, senki közelemben, aki beleszólhat, hogyan is csinálni. különben nincs esélyem. azazhogy, hiába. mégis, a gyerekek, úgy tűnik, szeretnek velem lenni. mindent pontosan megmagyarázok, miért teszek. a gyerek hálás, meghallgat, aztán egészen kellemesen elvagyunk egymással, külön, mikor hogyan jó bármelyikünknek. nem csinálok velük sem olyat, ami terhemre, és bármikor szóvá teszem, ha valami nincs ínyemre.