hogy ne papoljak

mondja anyám.
kedves naplóm. szerettem volna sokmindent írni, de kissé elment a kedvem. tudom, tudom, én sem vagyok szent, sőt, olykor nagyonis türelmetlen, ahogy jegyeztem már. vagy nem. most már nem emlékszem. változott a program, öcsémék hazavisznek autóval. így lehet, hogy már hétfőn indulok. mackó majd egyedül jön utánam, pénteken. mackó örülni fog. szinte teljes hét magányban. s hogy egymaga uralhatja teljesen a számítógépet. én majd otthon napozgatok. csak jó idő lenne. különben szomorú leszek. majd szép barnára sülök. vigyázni fogok a bőrömre, naptej, meg időszakonkénti beosztása napozásnak. sok olvasás. egyéb, ilyesmi teednő. ez még titok. de sok munka. ez is. több mint gondoltam. az a titok, amiről egyszer régebb meséltem.
na és a gyerekek. bizonyosan lesz program. apám mackónak sokmindennel készül. utazgatások... ilyenek. állítólag ki akar hagyni engem a dologból, de valami félreértés lehet, :) én ezt...hát nem hiszem.
apámék idegesek. minden apró gond nagy gond. amikor velük beszélek, nekem is hirtelen lesz kicsi gond nagy gond. majd nevetgélek magamban. de most egyáltalán nincs kedvem magamban nevetgélni. na készülök apósomékhoz, nagy ebéd lesz, egész család. a gyerekekkel. aztán ha minden igaz, lesz egy délutáni meglepetés. legalábbis remélem. ha eljutunk. mert ugye nálunk semmit nem lehet előre tudni. itt se vagyok. megyek...