árnyékok fények

Sem itt sem ott. Itt sosem voltam(titokban néztem) ott sosem lehetek. Leszek?Láttam(észrevétlen) Elhagyom ablakból. Már vonat sincs. Egyedül a csend amiben még mosolygom. Hinta, bármikor. Zavarnak a hangok. Bárhol. Nekem az itthon a ház maga. Család, ember nélkül. Az emlékek. Régen eltemettem, ahogy magamat is. Csak hangok ne legyenek emberek. a nap, csak a hold, ablakból, asztalról, enyhe szél. Krémet sem használok. Barna bőröm.
Közelről néztem a zajokat. A tömeg elszívta. Csend. Fénybe nézve, rád?magamba? Csak az ugrálás ne. ugrálni csak gyereknek. Körbe, kicsi gyermek. Zajodat. Borzalmas. Fitness…mondod a neved. Iszonyat. Csak amikor felcseng tisztán a hangod, az szép. Kár érted. Aztán hogy milyen gyerek te is, színésznő. Ugrabugra. Ez is rég. csak a könyökemet igazítva. Ki a képből. Kellemes ez a sötét. Vissza.
Ha rövidnadrágban kirándulok, leszólítanak. Furcsa. Nem szoktam hozzá. Már nem tudok mosolyogni. Akár húszéves, akár hatvan. Olyan idegen. Amikor meleg, szép barna, szeretem a bőrőmet szabadon. Csak még egy kicsi nap. Egy kicsi szél. Arcom is szebb.
Hiányzik az írás amikor nincs. A füzet csak pillanatnyi enyhülés. A lapok. Nem tűnik el a hiány, probléma. Csak amikor gép. Pedig nincsenek emberek. Sem itt, sem ott. Csak az ösztön. remél.
Nem kéne kihagyni az útleírást. Amikor idő. a képek. más. koncert. rajz.
három nap. akkor eszem amikor éhes vagyok. írás is.
olyan idegen vagy. mondja anyám. néha. azért még védekezem. előtte. félem hogy közel távolról szeretem. arcába is csak néha nézek. most is ha előttem nedves. de most nem kell. távol. közelről. egészen érintve. sosem mertem megérinteni. csak a szavak. olyan kemények.