nekem csak a naplóm van. idővel így is megtanultam öncenzúrázni. persze az álmok. mindig az álmok maradjanak legfelül. nem járok társaságba, nincsenek barátaim, csak a párom. akivel általában meg lehet beszélni dolgokat. így is tegnap, még azt gondoltam, milyen szép is lenne egy nőnek két férjének lenni. tegnap még határozottan állítottam, igen, valóban, különös dologra leltem.
az írók, akik összejárnak, egy csapatban dolgoznak, egymás közt beszélik ki dolgaikat, egymást. nyilvánosan is összejátszanak. vagy szét. olyan mint a sakktábla. jó játék, ha mi is benne lennénk. nekem csak a naplóm van. ebben teszek önvallomást. jól, rosszul, mikor hogy. az életem, gondoltam, hogy minden egyes pillanatban hű legyek magamhoz. aztán csak ezt is ki lehet játszani, el lehet játszani. nem kívánok sokat már. szinte azt mondhatom, nem várok semmit. de ez így nem igaz. csak dolgozni, ahogy mindig is. az élet pedig egy lutri. nem lehet mindenkinek szerencséje. de menni azért kell.
az ember hajlamos azt hinni, hogy tökéletesnek teremtetett. kényelmes álláspont. pedig ez alól egyikünk sem kivétel.
az idős ember. pontosan az idős embernek kellene úgy viselkedni, hogy példát vehessünk. nincs fiatalabb vagy idősebb ember. az ember mindig egyforma.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése