pár napja egészen különösen finomat szeretkeztem. csak úgy beleolvadtam a szeretkezésbe. a párom teste volt, majd beúsztak azok az arcok, onnan a zenéből, metróból. az a két szemtelenül pimaszul kedves fiatal arc. amikor úgy néztem, amikor néztek. hosszú, egészen különösen hosszan tartó érzés volt. mintha sohasem szűnne. talán nem bűn szeretni párom testét. amikor odabújok is, mellére, kicsit fentebb, éppen ahol a lyuk, hónaljnál befér a fejem. ezt a kis rést éppen az én fejem méretére tervezték.
én megfogom a kezed, mindenki mindenkinek megfogja kezét.
amikor már nincs erőm tovább vergődni, a
kezek körülvesznek. hogy nem kinyújtani, visszatolni?
a kislány letérdel, kinyílt szemmel, és előre, kicsit felfele néz, óriás pillangók szállnak el, balról megindulnak a felhők.
fekszem hanyatt, fogom az égből felém hajló istent, és belevarrom a testembe.
énnekem minden ember olyan, mintha a végtelenségig élne.
na persze, odadörgölőzni orrához. már-már egészen megfeledkeztem.
mackó születésnapjára, 2001-ből, vászonba varrva
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése