vendégjáróban, öcsém vacsoránál

csak eszembe jut, olyan vicces, időnként szemem előtt látom is a képet, a Hősök terei programról, mikor is? talán vasárnap este jött a koncertről a "család", pontosabban tesóm párjával, ezt különben ő meséli, s a két gyerek, Janka és Dorka, kezükben mindegyik egy-egy helyszínről hazavihető papírszékkel, s a metró aluljáróban kit szólítanak le? na kivel találkoznak? Szakcsilakatossal. remélem jól jegyzem, s nem valaki más volt, mondja tesóm, már régen szeretett volna autogramot. s hová íratta vele? a székre. lakatos: még itt is? képzelem tesóm ízes sepsis kiejtését... ahogyan előadja. az esetről azért mackót is meg kellett volna kérdezni.
különös, három nap'körüli út, máris hiányoznak. amikor itt vannak, meg...

milyen különös érzés, úgy írni blogot, hogy senki nem tud róla. különbejárat, csupa titok. nem is tudom, ilyen szabadnak mikor éreztem magam.
és ez a felület, kicsit olyan mintha üveg.