reggeli ébredés

álom reggel 8 és 9 óra között.
Veled álmodtam. Váratlanul megleptél. Eljöttél. Különös ahogy szinte családtaggá változtál. Amikor megérkeztünk, végigpásztáztam mit is láthattál a szobáinkban. Majd egyszercsak azt mondod, más adta be a pályázatot. Pedig te szóltál. Hogy nekem szóltál. Talán jót akartál. Lehetséges. Eddig mindig máshogy éreztem. Hogy mindvégég ellenem dolgozol.
Sajnos nem érzékelem a pályázatokban a fontossági sorrendet. Előfordul ha mégis, az marad ki, melyik nagyobb jelentőségű. Lenne. Pedig bízom magamban. A szándék is bennem. Mégsem mozdul a kéz. Ahogy kellene. Amikor lehetne. Most mégsem lehetne mondani, hogy nem tettem érte. Hívhatjuk pályázatnak. Amennyiben az álom üzenet.

Aztán enni kezdtük a pályázatot. Ott volt ő is. Egy idegen. Nem ismertem. Azt sem tudtam, ez volt-e a pályázat. De elővette. Egy hosszú, kenyérszerű sütemény volt. Több méter hosszú csíkban. Talán mesélt róla, erre már nem emlékszem. Meghúztuk, és eltöredezett helyenként. Felébredtem.

Szép álom volt. Nem olyan mint a múltkori a meztelen csigákkal. Az ételben. Na igen, megelőzően a kút belső oldalán ugyanez a csiga. A vödör mellett. az akkor valóság volt. Hogy semmi nem véletlen. És mégis. Egészen kellemetlen álom volt ehhez képest.

Mégis rosszat jelentene az álom? Mindig ez a kettősség veled. Hogy ami szép lenne, ott mindjárt az is, csak lenne. Mert amikor idáig érsz, hozzám, visszafordulnak a dolgok. Ösztönös?tudatos?tudatlan? az irányítás. pedig látod, lehetne egészen szép is. velünk. mind eggyütt.

Maradjunk annyiban, szép álom. Lehet, mégsem sikerült? Hogy ez lenne az üzenet? A leveleimet sem tudom nyitni. Leállt a rendszer, csak bizonyos funkciók működnek. Talán ezt a levelet sem tudom feladni. Dehát majd csak megjön a válasz. Az élet megfejti.

Mégis szép, legalább egyszer akartál. Rám gondoltál. Értem. Miért ne sikerülne?


a képekkel majd csak akkor tudom folytatni, amikor a gép működőképesebb. a jegyzetnapló, útinapló a három elmúlt napból is ezúttal későbbre.