fotók, valami színes film... múzsának lenni

éjjel 2-ig olvastam, állítja anyám, nem tudom, csak azt, hogy hajnaltól semmit nem alszom. vonzott a könyv, miközben nem szerettem. ideje lenne rátalálni az igazira. álmok. semmi más nem lehet igazibb.
van, hogy azt érzem, valami megvátja a világot, aztán mégse. egészen rossznak találom egy másik pillanatban. attól függ, mindent honnan nézek.
sok esetben félreérthetőek a párhuzamok. amikor az egyenesek összeérnek. egészen másvalami születik.
valójában semelyik naplóm nem én voltam. ez sem. kerülöm magamat. különben mindent éppen fordítva kellene néznem.
ma július 11. rohan az idő.
többet kellene egyedül lennem. vagy máshol. ismeretlen hely. szeretve lenni. megöltek egy... lányt a... kerület...
akit szerettünk, meglehet, sem fogunk szeretni.
mindenről előbb-utóbb lehullik a lepel. az élők a bizonyíték. halottaink is fennmaradnak. a gonoszság? ez az insert gomb már megint kisegít. nagyhatalom. aztán összecsomagoljuk a tenyerünkben.
ha így folytatom, rettenetesen meghízom.
2o km bicikli út, kis eső. a többiről inkább most nem mesélek.
mackó, hogy a kakas évében születtem, ő a kígyóéban. kellene-e ehhez is bármit hozzáfűznöm. a macska-kutya páros szerencsés. a macska nyújtózkodik, a kutya őrzi. melyikünk dolgozik. rettenetesen zabálok. rossz vége lesz. talán ha igaz, hogy a kilóméterek szaporodnak. ez évben már nem ment egyhuzamban, mint tavaly, már elsőre. meg-megálltam, combom adott pillanatban önálló életet élt. az emelkedőn. rezgett, mint egy kocsonya. egyszerűen muszáj volt megállnom. kicsit mofetáztam. apám? anyám? szeretteink szerint, jó volna időnként lefilmezni. igen, valamikor rég. egészen színes filmben.

hogy is volt? "a macska felmászott a fára, Jancsi?Pista... pedig a kolbász volt. " lehet, hogy nem így volt. de így lett. ésatöbbi. azt mondta, nem tudott róla. hogy senki őt be nem avatta. mit kell mondani. nem kérdeztem semmit.