valamikori nyulacska naplóból. Szarvasbőgésre várva
Mackó jó. Mackó szerepeket játszik. Mackó időnként eljátssza önmagát. Aki más, mint ő, maga. Mackónak csak a szája jár. Mackó sokat akar. Mackó sokat vár a világtól. Mackó soha életében sem élőlényt, állatot, embert nem bántott. Mackó jó. Mackó azt mondta, muszáj volt, különben nem érjük el a járatot. Mackó, ha akarja, megállítja a világot. És különben is, mackó elhiszi amit mond. Mackónak meggyőződése, hogy az nem ő, de mégis kell, hogy az is ő. Hogy legyen aki megmondja. Különben a világ sohasem változik, mondja. S hogy nem volt fehér a szája, és az arca. Azt mondja, én tévedek. Ő játszotta a szerepet. Hitelesen játszotta a szerepet. 12 és fél óra út éjszaka, teliholdkor az erdőben. Soha vissza nem térő alkalom.
Elárulom, féltem. Bőgés az nem, de volt csörömpölés, ág reccsenés, roppanás, sötét és fényfolt homályában átszaladó szarvas. Csendek. Hatalmas nagy csendek. Mackó nem fél. Mackó mindig jól alszik. Mackónak nagy a lelkiismerete.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése