és én is mertem még köszönni. a pénzek. Igen, emlékszem. Az érmék. Amikor még értek. Rézsárga apró csörgő játékok. A pulton. Amikor még sorban álltunk. Várakozva, hogy eljön egy másik, valami más, jövő. A posta, posták, sárga csekkek. Semmi sem változott. Ugyanúgy állok a pultnál. Talán a mosoly. valami Múlt, az eljövendő. szeretném odaajándékozni a mosolyom. Egyetlen amit még szótlan, némán tehetek. Szeretettel.
a szavak, persze, más… beszélni. a remény. hogy egyszer szavaimból lehetnek angyalok. addig is, marad a fény, egyetlen, ami még életből.
bármilyen lépés fölösleges. még csak kezet sem emelni. Ahol nincsenek régiek, és nincsenek újak. esély. integetni.
Most bemutatom az érmécskéket. SzürkePepita nyuszit magam varrtam. Nem tudom mikor, régen. Nem olyan nagyon rég, talán úgy 6-7 éve. Ajándékozni szerettem volna, talán éppen Jankának, erre sem emlékszem. Csak arra, hogy végül itthon maradt. Rongybaba. Szedett-vedett maradékokból. Hogy mutatott volna Janka kezében. Vagy inkább mert megszerettem, de magam előtt is titkoltam, aztán kifogásokat találtam, hogy biztos ezért meg azért Janka nem értékelné. Pedig egyáltalán nem bizonyos, hogy nem értékelte volna. a már-már rózsaszínbe hajló hosszú fül kutya, meg a papa mackó, s emlékeim szerint a pirosruhás baba, hajléktalanok voltak. egy erdő szélen találtuk mackóval, aki a sárga mackó bal szélen, a barna fülű, kicsit szürkésedett idővel, na ő egyetlen a babák között, aki egészen a gyerekkorból, meleg otthonból, nos együtt hazahoztuk, megfürdettük őket, jó sok habos vízzel, ahogy szerették, amikor még őket is szerették, és nem dobták ki a városszélre, kukás szemét közé. azóta itt vannak társaikkal. A csokibarna mackó, ő a frankfurti mackó, is több mint 10 éve itt, talán éppen 14. igen, már egészen kamaszkorú. Ő az első, a gyermekkor emlékeit hordozó legelső mackó, aki az esőben pusztult majd 40 éve, aztán egyenesen itt, hogy a többi baba közt lehessen, feltámadt. Egy fonott kosárban érkezett, egészen különös kosárban, ami ugyancsak frankfurtból. De mivel múltból jött vissza, kortalan. Ideje nem földi időhöz mérhető. Így aztán könnyű mesélni neki. Ő a legpuhább, legpihesúlyúbb a babák közt. Tulajdonképpen nincs is súlya. És nem beszél. Valamilyen más adapterei vannak, ismeretlen, mert az információkat, mindent amit hall, képes kezelni. Rózsaszínfülű, talpú, orrú fehér-szürke malacpofa, rejtély. Ha jobban megerőltetem magam, ő is a hajléktalan babákkal került hozzánk. Csak összetévesztettem korábban a kicsi barnafülű mackóval, barnamackó öléből. Mert kicsi mackó, aki kicsit kutya kicsit mackó, a szeretetből érkezett hozzám, ajándékba kaptam egy igen kedves lánytól. Kollégiumi társak voltunk, szobatársak, mindvégig kicsi mackó volt a hálótársa, aztán egy napon enyém lett. Most ott van ő is babák közt. Amikor kaptam, olyan illatos volt. amikor velem aludt, olyan emberszaga lett. Vagyis, igazából az én szagom. Mert mackónak is más illata, anyámnak is más volt, nagyiéknak is. Már nincs szaga. Zöldszemű macskatigris bébifiú pedig, ő egy egészen kegyetlen időszakban lett lakótárs, amikor legszívesebben nem kívántam volna. sokáig nem szerettem. sosem aludtam vele. És akkor végül bemutatom magamat, már szinte kívül a képből, én vagyok a zöld macska, tehát nem vagyok baba, cicának nem elég cicás, sem fiú sem lány, tehát egészen se nem ember, se nem állat figura. Farkammal betakarom a babákat szépen sorba. Végül az egyetlen ember, aki szintén nem egészen ember, ő a sárga napocska, azazhogy napocska is meg ember is, hogy sose legyenek a babák fény nélkül. Sötétben sem.
csak a kislány hiányzik, meg a rózsaszín nyúl. valami varázserő. a zöld macska, zöld szem. mert minden valójában a kislánytól kezdődött. amikor érkezett, felfele, lépcsőkről. amikor még nem voltak rossz idők. aztán van még egy tévedés is. pontosabban egy jó megérzés. a pirosruhás baba. mégiscsak van magyarázata az elbizonytalanodásnak. hiszen a baba nem is fürödhetett a szörmés állatokkal. mert a babát egyszerűen csak használtboltból vásároltam. magam választottam. megtetszett, akárcsak a frankfurti barna mackó. igaz, ő egészen új volt. hiába hogy svédmintás pulóvert viselt. ők ketten azok, akiket magam választottam társul. azért ez sem egészen. mert barnafülű sárgamackót is magam választottam, amikor már felnőtt, pontosabban emberré. de ez olyan bonyolult. aztán manócska is. valahol elbújik a babák között. igen. van a levegőben, határozottan valami különös erő. aztán van még egy ennél is furcsább. manócskából is kettő van. egy sárga, meg egy barna manócska. ez is csakúgy átalakult, egyikből a másikba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése