Felém tartott.
Annyira szerettem volna ott lenni a party nagy lajoson. Kíváncsi voltam zelki jánosra, hogy kérdez, hogy mosolyog, milyen ember. Darvasi lászlót már kicsit elfelejtettem, arcába nézni. Hogy miket olvasnak, miről beszélnek, már hajszálon volt, hogy indulunk. Különös, még mackót is rávettem. Amikor party, mindig hajlik a dologra. Szerettük hallgatni. Igaz, mackó mindig hiányolja a beszélgetéseket. De mintha éreztem volna, hogy az is lesz. Lezuhanyoztam, hajat mostam, a fehér nadrágnál tartottam, aztán csak álltunk a tükör előtt, mindketten. Mackó és én. Tanácstalanok voltunk. Ha nincs a díjkiosztó, talán elindulunk. Egyetlen szavamba került volna, egyetlen mozdulat. Aztán bántott az is, hogy hiszen nem voltam sem a tóth krisztináén, sem a háyn. A závada… az most inkább csak fáj. Pedig igazán nagyon szerettem volna. féltem. Azt akartam, hogy ne vegyenek észre. Hogy ne lássanak. Úgy lenni ott, hogy senki ne tudjon róla. De hát ez csak a mesében, álmokban. Hogyan lehetnék úgy, hogy közben nem vagyok. bőrömből kibújni, másnak lenni. Talán már örökké itthon kell maradnom. Megérezhettem valamit, hiszen a fekete levelek, növények. Minden ami zöld, most fekete. Csupán egy szoknya hordozott még némi emléket. Valami bogyó…. Egy ing. Azt hiszem, igen, megérezhettem valamit abban a pillanatban, amikor a lábam indult volna.
egy nappal később.
te nyúl! így a róka. valóban a saját árnyékodtól is félsz? gyere, próbáljuk ki. jól van, róka, de ne jöjj nagyon közel. még bekerülsz az árnyékomba. akkor nézlek egy tükörben. az megfelel? nem, csináljuk úgy, én leszek a te tükröd. ilyen mese úgysem volt még.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése