úgy félek, hogy nem lesz már idő befejezni. lejár az időm. éppen akkor vesz el az írás, amikor meglesz mind. eltűnik, elmúlik. mások rakják ki. a kislány már halott lesz. ez a kislány. ott lesz a többi. sok kislány. abból is egy, a másolat. az igazit már nem keresi senki. ha volt is valami halovány emlék, elvész. nem volt színe. szivárvány.
Meg kell nyugodni
Fel kell húzni a kis nadrágot
Aztán egy másik
nagyobb nadrág, és még nagyobb.
Minden nadrágból
A sapka, a sál, úszógumi
Emlékszel amikor visszakértem
Már túl nagy volt
A sapka. megnyúlt, elvékonyodott, buckái lettek
csúnya volt
a fiú érzéketlenül nézett
Ennek a gyermeknek nem volt tekintete
Semmilyen arca nem volt
Csak a feje lehetett kétszer akkora
Csodálkoztam, érthetetlen
Nem látszott olyan nagynak. Csak azaz idegenség. Nem volt szaga, én mégis éreztem
Aztán ellopták rá nem sokkal a papucsod
Előbb a sapka, aztán a többi
Milyen régen voltunk fürdőben
Mondod fél éve kérsz, varrjam meg a nadrágod
S tényleg
Ott áll az inged is
Milyen idegen volt újra felhúzni a sapkát.
Már nem az enyém volt.
Sárga-szürke csíkok
Azóta sem volt a fejemen
De a víz felszínére pontosan emlékszem
Ahogyan kerestem
A gyerek csak egy pillanat amíg lehúzta, odaadta,
olyan más volt, mint a többi, akik szüleikkel, testvéreikkel
Játszottak
Más mint amikor apa úszni tanítja kislányát
Vagy az úszómester fiú a több gyerekkel
sérültekkel
Őket olyan jó volt nézni
A kislányt, az apát
Ez a fiú olyan aki mindig résen
Lopva figyeli az embereket
nemcsak a sapkát
olyan amilyeneket utcán is látni
villamoson
pontosan megismerem a tekintetükből
a mosolyuk is más
üres a szemükben
emlékszem ahogy nézte a napozócsempéről a vízből az apát a fiúval
míg ő 10-12, ez a kicsi ott alig 5
egyszerre megvetés belefeledkezéssel áhitat*
a másság, tanulni mások hogy élnek
emlékszem nem egyedül volt
szinte biztosan emlékszem, ezek a fiúk mindig ketten. vagy hárman. olyan egyformák és nem beszélnek
*amikor nem érzékelni időt
mert ott akkor nincs más csak a kép
pontosan lehet látni festményeken filmeken ilyen bűnös arcokat
megtérni
ott, csak abban a pillanatban a világosság előtt
ilyen képek mindig csak fényben
fiú de inkább nem is ember amelyik kér s ha adnak
következő pillanatban ütne de legalább anyjába küld
pontosan tudom ezért nem adok sosem
akkor legalább magáénak érez de legalább tisztel ha ismerné
valamelyiket
nem, én is kapnék
legalább így utcán tömegben fürdőben ütést nem
pontosan éreztem a gyerekek, azok ott, csak azért szerettek mert nem adtam
csak a szemem
ezeknek csak a szem kell, mást, utálják a félelmet
akkor ütnek
(azoknak adok akik félnek amikor tévedek amikor felnőtt)
a mosoly. kell hogy legyen valami mosolynak
emlékszem egyszer egy ilyen mosolyra
amikor mackóval s mondtam a fiúnak nem
pontosan emlékszem ahogy mosolyommal arcából
kitértem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése