Aki úgy

Aki úgy próbál élni, mint a mesében

Aki úgy próbál élni, mint a mesében, annak nem lehet könnyű. Mert nem könnyű szembesülni a hétköznapi valóssággal. Aki a mesében él, meglehetősen kiszolgáltatott. Mert amikor kilép a meséből, és szétnéz a világban, nyilván, hogy magával ragadja egy mély, mesebeli szomorúság.

Aki a mesében találja meg az ő világát, az nagyon szerencsés ember. Mert van hova mennie. Mert egy boldog ország várja nap, mint nap.

Becsey Zsuzsa fájdalmasan boldog ember lehet, hiszen nap, mint nap övé a világ mindkét arca: a nevető, és a szomorú.

Kétarcúság amúgy is jellemző rá. Ő nem csak író, képzőművész is. Jobban mondva egyszerre lakik benne egy grafikus és egy költő. És költőként is mesevilágot alkotó, és rajzolóként is meseköltő.

a Janus-arcúság fo­galmát nyilván ő is ismeri, tudja, sőt vállalja. A mitológia sze­rint Janus (Biedermann, 1996) a kétarcú isten, akit az antik Ró­má­ban a kapuk és küszöbök őrzőjeként tisztelnek. Janus a bejárat, a kapu szim­bóluma, a kezdet és a vég kettős arcát mutatja, aki egyszerre néz elő­re és hátra. Jelentheti egy dolognak a pozitív és negatív oldalát, de ha tovább megyünk, jelentheti a bennünk lakó bal és jobb oldalt egy­szer­re.

Ez a Janus-arcúság és polaritás-váltás pillanatról pillanatra feltűnik a nézőnek, olvasónak. Hisz könyvei párhuzamos oldalain, hol a képet nézzük, hol a hozzátartozó szöveget olvassuk. Összetartoznak, de önálló életet élnek az oldalak. Úgy is tekinthetnénk a raj­zok­ra, mint projekciós felületekre, amelyek Becseynek lehetőséget adtak ar­ra, hogy a szóban ki, vagy el nem mondható kétségeit vagy feszült­sé­geit, s nem utolsó sorban a humorát megmutathassa.

A rajzok vonalvezetését az intuíció jellemzi. Amit Michel de Grave így jellemez: „ugyanolyan attitűd, mint a gondolkodás. Lehetővé te­szi, hogy egy tény, egy gondolat, egy érzés hirtelen és teljességében tu­datosodjon. Mindig a lényeges felé halad, megragadja az észlelésen tú­li jelentésmélységet, megérti a kapcsolatokat, lehetőségeket ösz­tö­nös módon, és mindezt egy tudattalan asszociációs, nem szándékolt „mun­ka” során…”

És így születik a vers, a napló, a mese is. Becsey Zsuzsa egyszerre éli meg a két dolog, a verbalitás és vizualitás ellentétességét, valamint azt, hogy benne ez a kettő az egységet képviseli.

Most nem elemzem a rajzokat, csak annyit jegyeznék meg, hogy a vonalvezetés intenzíven idézi a gyerek rajzok spontaneitását, az intuíciót követő képszerkesztést. Meg kell említenem a véletlen aktív használatát.

Mindez a nyelvhasználatnál is jelen van. A gyerekszáj nyelvi frissessége és talánya, az elhallgatás, a feleselés, a vagy kérdező rácsodálkozás mindenre, első pillantásra is látszik

Ha kapcsolatokat keresnék a magyar irodalomban, akkor Kosztolányi Szegény kis gyermek panaszai, és Tandori madaras, mackós versei könnyedén eszembe jutna.

A gyermeki gondolkozás nem állhat messze Becsey Zsuzsától sem. Ő is megőrizte, és érzékenyen használja a gyermekek hangját, gondolkozás módját, monológjait, meséit.

Mert meséket ír. Még verseiben is ott van a gyermeki felnőtt és a koraérett gyerek kettősége.

Ez a kettősség tehát ott van az ösztönösségében, amit a felnőtt fegyelmező kontrollja formál, véglegesít. De ott van őszinteségében és hangoltságában is

Egyszóval ez a kétarcúság mindenhol tetten érhető nála. Jelen van a nyelvi anyag kezelésénél is. Hiszen két eszköz rendszert is kitűnően mozgat.

Az egyik, a sajátos szimbólumok tudatos kimunkálása és használata.

Tudjuk, hogy jelképek használata a XIX. század eleji romantikába nyúlik vissza. A képzőművészet szimbolizmusa szoros kapcsolatban áll a kortárs szimbolista irodalommal, filozófiával és zenével.

A korabeli, de a mai művész is, „a munkáját” a művészetek szintézisének és egységének keretében értelmezi.

Valahogy úgy, hogy a művészre, a „belső szemmel” megáldott látnokra vár a feladat, hogy a valóság rejtett jelentéseit dekódolja, és mindenki számára érthető, érzékletes formába öntse vagyis „tárgyiasítsa a szubjektumot”.

"A szimbolista esztétika a legváratlanabb formákban nyilvánul meg, kutatásai révén addig kevéssé érintett területek vizsgálatára törekszik: az ábránd és a képzeletbeli, a fantasztikus és az irreális, a mágia és, az álom tartományait vizsgálja" – írja Jean Cassou francia esztéta.

A szimbolizmus lényege az álom ereje, ennek erős jelenléte a művekben. A versben a szimbólumrendszer központi szervezőelemmé válik. A költő által teremtett szimbólumokat egységükben kell nézni, de még így is többértelmű marad a jelkép. Tehát, a szimbolista mű nem állít, vagy megnevez, hanem sugalmaz, sejtet.

Így tesz Becsey Zsuzsa is. Egyik legfontosabb jelképe a nyúl. Ő maga azt írja erről, hogy

„A Nyúl történetek mesékkel mondott naplószerű életrajz a felnőttekhez, a felnőttekért, felnőttekről…”

Majd később ezt olvashatjuk:

„Aki úgy próbál élni, mint a

mesében, azok erkölcsi példáitól

vezetve, tudomást sem véve a

kívül esőkre, eleve hátrányos

helyzetben halad. Eszét jobbról-

balról elől hátulról túljárják…”

A nyuszi álma bevetőjében pedig így fogalmazza meg ugyanezt: „Az olvasó a Rózsaszín Nyúl testvér kötetét tartja kezében. Nyuszival együtt lehetünk, egy sötét hajnal csendjében, álom és ébrenlét között…”

A másik eszközrendszert az ismerheti fel, aki időrendben végig kíséri a Becsey munkáit.

Az írónő, az egymást követő könyvekben, a nyelvi szintek más és más területét fedezi fel. Kezdetben a hang és a szóelem kísérletek dominálnak. Az ismétlések és variánsok jól rímelnek a rajzvariációkra. Később megjelenik nála a mondat csonkolása.

Ez a tompán elvágott, némán továbbrezgő nyelvhasználat egészen újszerű. Néha egészen mellbevágó az, ahogy elharapott, félbehagyott fordulatok szorongatóan tovább élik az olvasó fejében az életüket, vagyis folytatódnak, növekednek, elkanyarodnak, variánsokká válnak.

És végül, a legújabb munkáiban a szövegszintű formák, a nagy elemek formálása a jellemző.

Becsey Zsuzsa anyagkezelése képzőművészre vall. Az egyik oldalon a képzőművész anyagkezelése, a másikon a költőé. Könyveiben a baloldal az írásé, míg jobb a képzőművész területe. Meseszerű a kettő kapcsolata. Kettősség és egység.

Ha összefoglalhatnám, azt mondanám: szerencsés találkozás

Barna Róbert

2010-07-10

http://www.napkut.hu/konyvek/2010/nyuszi/nyuszi.htm

„Tisztelt Olvasó,

én, becseyzsuzsa

ezennel értesítelek, hogy a 83. Ünnepi Könyvhéten a Vörösmarty téren 2012 június 8-án de. 10 és 12 óra között a Napkút kiadó 115-ös számú pavilonjánál dedikálom a 2010 Karácsonyán megjelent Rózsaszín Nyúl és Nyuszi álma testvérpár könyveimet.

Erre a hivatalosan közzé nem tett eseményre utólagos beiktatással kerülhetett sor, saját kezdeményezésre, mely a másfél év hallgatást követően tekintendő, mint debütáló csendes egyszemélyes könyvbemutató.

A színes rajzokkal illusztrált mese- és verses könyvek a helyszínen kedvezményesen 1000 Ft-t kaphatók.

Szeretettel várok minden érdeklődőt,
továbbítsátok,
ha valakinek kedve van kicsit kiülni velem, beszélgetni, örömmel veszem társaságát,
szépekkel, köszönettel,
a szerző.

”