Zöld gomb

El akartam mesélni egy történetet, de most mégsem mesélem el, viszont előttem van egy kép, ami mostanában sokszor előtűnik. Mackó a troliajtóban áll, egyik lábára csukva ajtó, másik lába lenn földön, bent fájdalommal, kint várakozással, csakazért se. Sofőr meg csakazért is. Így telik el 7 perc. Közben előveszi könyvét, majd fejében testében visszatartott fájdalommal olvasni kezd. Ajtó nem nyílik. Az emberek nézik. Nem csinál senki semmit. Később kényszeríti leszállni. Mackó sokáig hallgat. Nem mozdul, nem beszél. További 7 perc. 10.
reggel 7 óra, 30. mindenki sietne dolgozni.

Tegnap nem nézett ránk. Szomorú voltam, kifordult, elfordította fejét. Pedig mackó még integetett is. Azért, csak kicsit voltam szomorú. Mert igazából mindig csak kicsit vagyok szomorú. Mackó azt mondja, butaság. Csak éppen akkor nem figyelt. De rólam nem múlik egészen sötétség.

...
Arról nem is beszélve, tegnap este, éppen amikor a metróhoz értünk, két fickó kezdett iszonyatos dühvel egymásnak esni. Hatalmas ütések, egyik ember véznább, másik erősebb. Pár méterre a biztonságiak nézték. Amikor odaértünk, szóltunk, hogy mégis tenni kellene valamit. Elindultak. Talán megállították a verekedést.
Én mackót féltettem. Hogy csak jöjjön. Kértem, húztam magammal. Le a lépcsőn. Csak nehogy ebből is baj legyen. Mert ő mindig hős akar lenni. Ő mindig mindenkit meg akar védeni. A kicsi embert. A védhetetlent. Hogy aztán folyton baja essen.

csend lett. minden magába oldódott.

jut eszembe, úgy el voltam foglalva a közeggel, környezettel, emlékeimmel, hogy csak most bizonyosodom meg, mi addig csak bevillant, egyszer-kétszer, hogy hiszen a sava bors. a baleset. hogy nem is baleset volt. a nagy csend mögött, ürességben tulajdonképpen mi is zajlott. pontosan megrendezett volt minden előre. ahogy működött a háttérből. a csend, hogy milyen csendben volt. míg a kisember magával elfoglalva, megfelel-e nagyembernek, már addigra a dolog lezajlott. egy kicsi dolog. mennyi nagy mögött.

....................... kicsit ide még beírok.
különös. jobban tudom mi történik mackóval, mint ő maga. pedig ott se vagyok mindig. tény, hogy nem pontos. kever dolgokat. például helyszíneket. a hallgatást a hangokkal.
a történetnek pontosnak kell lenni. csak ami azon túl, felette, lehet kitöltve. onnantól szállni. egészen magasan.
már mással is előfordult, hogy igazolódott. ha nem név, cím,...ilyesmi, és valami elindul, mert az fontos, hogy lendületet kapjon, részletekre pontosan emlékszem. visszamenőleg. életből. mindig csak, ami életből. a kicsike részek. a többi szál, keveredik, kuszálódik. nem mindig azonnal van előttem.
ami történés, legyen pontos.

jó ég. egyszer profi emberekkel dolgozni. tökéletes művet produkálni. kezek. sok kéz.

mackó ma különleges koreai levest hozott (tegnapból). ezzel fogadott. féltem előre, megint mi, de ezúttal finom volt. különlegesen finom. tofuval, hagyományos koreai szója ízesítéssel, kínai kel... ilyesmi. a tofu volt a legfinomabb benne, én nem tudtam hogy az, mackó mondta, mert őt kiművelik munkatársai koreaiból, így főve kicsit olyan volt mint az agy, nálunk szintén levesben, amit imádok enni, de ez más. tofu, így mondta. igaz, alíg volt benne, mert az illető ajándékozó gondosan kiválogatta belőle. kérdem, miért, azt mondja, lehet éppen mert ő is azt szerette.

Hogy van valami amiből rád gondolhatok. Tegnapból. Szép emlék. mert van a szív, és van a valami más. itt most szív. Emlékből. Emlékeink érintik egymást. Emlékezetben. Jelenben. Jövő fényéből, árnyékból. A valami mással. Valami más. Összekapcsolódik minden valaki másban. De lesz-e más. valaki másból.