amikor a válasz érkezik

http://www.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=91193




megnyitó film 1.


2.


3.


2010 január 15 Láncszemek Nyitott Műhely Zoli fotók












Sanyika fotók












megnyitó film 1.

2.

3.

..

lángfehér pötty olyan rég nem írtam szerelmes verset. kicsi lovacska forgatva fejét ellök, hova-hova majálisra ilyen hideg éjszaka, mondom: különös éjszaka egyszer írni kellene szerelmes verset sárga kék fehér csillagok szállva levegő

2009. december 26.










ma megint rá kellett jönnöm, hogy minden kérdés, értelmes.
és én még arról akartam írni, a kérdés akkor jó, hogy minden kérdés akkor jó, mikor nincsenek válaszok.

-->Most megint visszamegyek kicsit egy arcra. Tegnap? Holnapból?? Ma érkezett ez is. a válasz. Egy tegnapi? Arcból. Hogy milyen egyszerű volt, hogy a szimpatikusságban van valami korrektség. a kisszerűségben. Hogy nem mindig a nagydolgok rejtik a kincseket. Hogy még ez is, átfordul.

Tulajdonképpen sohasem tudtam gyerekeknek írni. Születésbeli rendellenesség. Vagy mégis?

A repülő babakocsi, rajzfilm, 2,52 perc, 2009

Süt a nap. A levegőben csupa fény. Kékben, fehérben …a sárga… meg kell még találni a sárgát is.
Beleült a nyúl árnyékába. Beleült a nyúl saját sorsába. Mosolyog. Árnyék tetején is mosolyog. Lehetséges, egyszer ez a sors is jóra fordul? Különben miért mosolyogna. És miért akart volna beleülni árnyékába. De nyuszinak sikerül. Sikerül beleülni a zöld babakocsiba.

X. terv. A fekete bácsi felrepül, az anyuka kisfiúval és kislánnyal pedig beleülnek a babakocsiba, és felszállnak. A kocsiból lesz zöld repülő babakocsi, a szürkéből és fejből kutyus, kerekei pedig, melyek szemek, világítanak. Minden boldog lesz. A végén még a fekete bácsi is hozzájuk szegődik, és így most már öten, igazán nagyon boldogok.

Még jó, hogy nem kellett a mesét megírni. Mert ugye a dolgok mindig változnak. Egy nap sem ugyanolyan mint az előző. És jó, hogy szöveg sem kell.

De ki kell még próbálni az előző tervet.

Legyen benne a fehér csipke bugyis kislányképem anyámmal. Ennek valahogyan benne kell lenni. Mint egy villanás. A fényképezés, a pillanat kiragadásában. Hogy minden már régen, előre meg volt írva, amikor az időt még nem számították, csak voltunk, mert lenni jó.

Talán mellém állnak a csillagok. Az, amit a fekete ember abból a másik meséből végül nem evett meg. Igen, azt a csillagot kellene megszereznem, hogy minden megszülethessen ebből a maroknyi kicsi időből.

Aztán hogy elengedhessem. Mert a csodákat is mind el kell engedni. Végül kinyitni a tenyereket… megadni magunk, arc nélkül. De az is lehet, minderre nincs szükség. A dolgok maguktól megoldódnak. Hogy semmit nem kell tenni, csodának sem lenni.

…és akkor fentről leereszkedik a babakocsi.

Tőr, valami zöldnek

A csoda

   "A csoda", film, 7 perc, 2009

Zöld gomb

El akartam mesélni egy történetet, de most mégsem mesélem el, viszont előttem van egy kép, ami mostanában sokszor előtűnik. Mackó a troliajtóban áll, egyik lábára csukva ajtó, másik lába lenn földön, bent fájdalommal, kint várakozással, csakazért se. Sofőr meg csakazért is. Így telik el 7 perc. Közben előveszi könyvét, majd fejében testében visszatartott fájdalommal olvasni kezd. Ajtó nem nyílik. Az emberek nézik. Nem csinál senki semmit. Később kényszeríti leszállni. Mackó sokáig hallgat. Nem mozdul, nem beszél. További 7 perc. 10.
reggel 7 óra, 30. mindenki sietne dolgozni.

Tegnap nem nézett ránk. Szomorú voltam, kifordult, elfordította fejét. Pedig mackó még integetett is. Azért, csak kicsit voltam szomorú. Mert igazából mindig csak kicsit vagyok szomorú. Mackó azt mondja, butaság. Csak éppen akkor nem figyelt. De rólam nem múlik egészen sötétség.

...
Arról nem is beszélve, tegnap este, éppen amikor a metróhoz értünk, két fickó kezdett iszonyatos dühvel egymásnak esni. Hatalmas ütések, egyik ember véznább, másik erősebb. Pár méterre a biztonságiak nézték. Amikor odaértünk, szóltunk, hogy mégis tenni kellene valamit. Elindultak. Talán megállították a verekedést.
Én mackót féltettem. Hogy csak jöjjön. Kértem, húztam magammal. Le a lépcsőn. Csak nehogy ebből is baj legyen. Mert ő mindig hős akar lenni. Ő mindig mindenkit meg akar védeni. A kicsi embert. A védhetetlent. Hogy aztán folyton baja essen.

csend lett. minden magába oldódott.

jut eszembe, úgy el voltam foglalva a közeggel, környezettel, emlékeimmel, hogy csak most bizonyosodom meg, mi addig csak bevillant, egyszer-kétszer, hogy hiszen a sava bors. a baleset. hogy nem is baleset volt. a nagy csend mögött, ürességben tulajdonképpen mi is zajlott. pontosan megrendezett volt minden előre. ahogy működött a háttérből. a csend, hogy milyen csendben volt. míg a kisember magával elfoglalva, megfelel-e nagyembernek, már addigra a dolog lezajlott. egy kicsi dolog. mennyi nagy mögött.

....................... kicsit ide még beírok.
különös. jobban tudom mi történik mackóval, mint ő maga. pedig ott se vagyok mindig. tény, hogy nem pontos. kever dolgokat. például helyszíneket. a hallgatást a hangokkal.
a történetnek pontosnak kell lenni. csak ami azon túl, felette, lehet kitöltve. onnantól szállni. egészen magasan.
már mással is előfordult, hogy igazolódott. ha nem név, cím,...ilyesmi, és valami elindul, mert az fontos, hogy lendületet kapjon, részletekre pontosan emlékszem. visszamenőleg. életből. mindig csak, ami életből. a kicsike részek. a többi szál, keveredik, kuszálódik. nem mindig azonnal van előttem.
ami történés, legyen pontos.

jó ég. egyszer profi emberekkel dolgozni. tökéletes művet produkálni. kezek. sok kéz.

mackó ma különleges koreai levest hozott (tegnapból). ezzel fogadott. féltem előre, megint mi, de ezúttal finom volt. különlegesen finom. tofuval, hagyományos koreai szója ízesítéssel, kínai kel... ilyesmi. a tofu volt a legfinomabb benne, én nem tudtam hogy az, mackó mondta, mert őt kiművelik munkatársai koreaiból, így főve kicsit olyan volt mint az agy, nálunk szintén levesben, amit imádok enni, de ez más. tofu, így mondta. igaz, alíg volt benne, mert az illető ajándékozó gondosan kiválogatta belőle. kérdem, miért, azt mondja, lehet éppen mert ő is azt szerette.

Hogy van valami amiből rád gondolhatok. Tegnapból. Szép emlék. mert van a szív, és van a valami más. itt most szív. Emlékből. Emlékeink érintik egymást. Emlékezetben. Jelenben. Jövő fényéből, árnyékból. A valami mással. Valami más. Összekapcsolódik minden valaki másban. De lesz-e más. valaki másból.