amikor a válasz érkezik

http://www.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=91193




megnyitó film 1.


2.


3.


2010 január 15 Láncszemek Nyitott Műhely Zoli fotók












Sanyika fotók












megnyitó film 1.

2.

3.

..

lángfehér pötty olyan rég nem írtam szerelmes verset. kicsi lovacska forgatva fejét ellök, hova-hova majálisra ilyen hideg éjszaka, mondom: különös éjszaka egyszer írni kellene szerelmes verset sárga kék fehér csillagok szállva levegő

2009. december 26.










ma megint rá kellett jönnöm, hogy minden kérdés, értelmes.
és én még arról akartam írni, a kérdés akkor jó, hogy minden kérdés akkor jó, mikor nincsenek válaszok.

-->Most megint visszamegyek kicsit egy arcra. Tegnap? Holnapból?? Ma érkezett ez is. a válasz. Egy tegnapi? Arcból. Hogy milyen egyszerű volt, hogy a szimpatikusságban van valami korrektség. a kisszerűségben. Hogy nem mindig a nagydolgok rejtik a kincseket. Hogy még ez is, átfordul.

Tulajdonképpen sohasem tudtam gyerekeknek írni. Születésbeli rendellenesség. Vagy mégis?

A repülő babakocsi, rajzfilm, 2,52 perc, 2009

Süt a nap. A levegőben csupa fény. Kékben, fehérben …a sárga… meg kell még találni a sárgát is.
Beleült a nyúl árnyékába. Beleült a nyúl saját sorsába. Mosolyog. Árnyék tetején is mosolyog. Lehetséges, egyszer ez a sors is jóra fordul? Különben miért mosolyogna. És miért akart volna beleülni árnyékába. De nyuszinak sikerül. Sikerül beleülni a zöld babakocsiba.

X. terv. A fekete bácsi felrepül, az anyuka kisfiúval és kislánnyal pedig beleülnek a babakocsiba, és felszállnak. A kocsiból lesz zöld repülő babakocsi, a szürkéből és fejből kutyus, kerekei pedig, melyek szemek, világítanak. Minden boldog lesz. A végén még a fekete bácsi is hozzájuk szegődik, és így most már öten, igazán nagyon boldogok.

Még jó, hogy nem kellett a mesét megírni. Mert ugye a dolgok mindig változnak. Egy nap sem ugyanolyan mint az előző. És jó, hogy szöveg sem kell.

De ki kell még próbálni az előző tervet.

Legyen benne a fehér csipke bugyis kislányképem anyámmal. Ennek valahogyan benne kell lenni. Mint egy villanás. A fényképezés, a pillanat kiragadásában. Hogy minden már régen, előre meg volt írva, amikor az időt még nem számították, csak voltunk, mert lenni jó.

Talán mellém állnak a csillagok. Az, amit a fekete ember abból a másik meséből végül nem evett meg. Igen, azt a csillagot kellene megszereznem, hogy minden megszülethessen ebből a maroknyi kicsi időből.

Aztán hogy elengedhessem. Mert a csodákat is mind el kell engedni. Végül kinyitni a tenyereket… megadni magunk, arc nélkül. De az is lehet, minderre nincs szükség. A dolgok maguktól megoldódnak. Hogy semmit nem kell tenni, csodának sem lenni.

…és akkor fentről leereszkedik a babakocsi.

Tőr, valami zöldnek

A csoda

   "A csoda", film, 7 perc, 2009

Zöld gomb

El akartam mesélni egy történetet, de most mégsem mesélem el, viszont előttem van egy kép, ami mostanában sokszor előtűnik. Mackó a troliajtóban áll, egyik lábára csukva ajtó, másik lába lenn földön, bent fájdalommal, kint várakozással, csakazért se. Sofőr meg csakazért is. Így telik el 7 perc. Közben előveszi könyvét, majd fejében testében visszatartott fájdalommal olvasni kezd. Ajtó nem nyílik. Az emberek nézik. Nem csinál senki semmit. Később kényszeríti leszállni. Mackó sokáig hallgat. Nem mozdul, nem beszél. További 7 perc. 10.
reggel 7 óra, 30. mindenki sietne dolgozni.

Tegnap nem nézett ránk. Szomorú voltam, kifordult, elfordította fejét. Pedig mackó még integetett is. Azért, csak kicsit voltam szomorú. Mert igazából mindig csak kicsit vagyok szomorú. Mackó azt mondja, butaság. Csak éppen akkor nem figyelt. De rólam nem múlik egészen sötétség.

...
Arról nem is beszélve, tegnap este, éppen amikor a metróhoz értünk, két fickó kezdett iszonyatos dühvel egymásnak esni. Hatalmas ütések, egyik ember véznább, másik erősebb. Pár méterre a biztonságiak nézték. Amikor odaértünk, szóltunk, hogy mégis tenni kellene valamit. Elindultak. Talán megállították a verekedést.
Én mackót féltettem. Hogy csak jöjjön. Kértem, húztam magammal. Le a lépcsőn. Csak nehogy ebből is baj legyen. Mert ő mindig hős akar lenni. Ő mindig mindenkit meg akar védeni. A kicsi embert. A védhetetlent. Hogy aztán folyton baja essen.

csend lett. minden magába oldódott.

jut eszembe, úgy el voltam foglalva a közeggel, környezettel, emlékeimmel, hogy csak most bizonyosodom meg, mi addig csak bevillant, egyszer-kétszer, hogy hiszen a sava bors. a baleset. hogy nem is baleset volt. a nagy csend mögött, ürességben tulajdonképpen mi is zajlott. pontosan megrendezett volt minden előre. ahogy működött a háttérből. a csend, hogy milyen csendben volt. míg a kisember magával elfoglalva, megfelel-e nagyembernek, már addigra a dolog lezajlott. egy kicsi dolog. mennyi nagy mögött.

....................... kicsit ide még beírok.
különös. jobban tudom mi történik mackóval, mint ő maga. pedig ott se vagyok mindig. tény, hogy nem pontos. kever dolgokat. például helyszíneket. a hallgatást a hangokkal.
a történetnek pontosnak kell lenni. csak ami azon túl, felette, lehet kitöltve. onnantól szállni. egészen magasan.
már mással is előfordult, hogy igazolódott. ha nem név, cím,...ilyesmi, és valami elindul, mert az fontos, hogy lendületet kapjon, részletekre pontosan emlékszem. visszamenőleg. életből. mindig csak, ami életből. a kicsike részek. a többi szál, keveredik, kuszálódik. nem mindig azonnal van előttem.
ami történés, legyen pontos.

jó ég. egyszer profi emberekkel dolgozni. tökéletes művet produkálni. kezek. sok kéz.

mackó ma különleges koreai levest hozott (tegnapból). ezzel fogadott. féltem előre, megint mi, de ezúttal finom volt. különlegesen finom. tofuval, hagyományos koreai szója ízesítéssel, kínai kel... ilyesmi. a tofu volt a legfinomabb benne, én nem tudtam hogy az, mackó mondta, mert őt kiművelik munkatársai koreaiból, így főve kicsit olyan volt mint az agy, nálunk szintén levesben, amit imádok enni, de ez más. tofu, így mondta. igaz, alíg volt benne, mert az illető ajándékozó gondosan kiválogatta belőle. kérdem, miért, azt mondja, lehet éppen mert ő is azt szerette.

Hogy van valami amiből rád gondolhatok. Tegnapból. Szép emlék. mert van a szív, és van a valami más. itt most szív. Emlékből. Emlékeink érintik egymást. Emlékezetben. Jelenben. Jövő fényéből, árnyékból. A valami mással. Valami más. Összekapcsolódik minden valaki másban. De lesz-e más. valaki másból.

fordulat

mackónak kifejezetten tetszett ez a versem, ideteszem. csak mert különös, hogy megeshet. ő ritkán osztogat ilyen kegyeket.

igaz, amikor mondtam örömömben, hogy akkor kiteszem naplómba, hiszen ez... (csodát nem merek írni), gyorsan javított, akkor máris visszavonja.

becsey zsuzsa

Szegény kóborkutyák

Jékely Zoltán lábnyomán

A szegény kóborkutyák gondolnának bár sorssal

ha nem lógna nyakukon ma örömlánc,

de már a nyulak sem a régiek

s gyilkolna őz is, ha sorsa beteljesülne.

Nincs kire a titkot bízni.

Koncok azok kellenek. (a hideg, a hó)

-

Az Úr ma itt az ember

ki nem hulladékra költ,

de pénzt azt mer minden percen

legalább egyet,

gyermekek is nagyobbak,

teli pocakkal várják ma az ebédet,

vénemberek orrukba kotorva

sem biztos hogy nevetnek.

-

Ma már mindenkinek jól megy,

s igen komolyak (röhögve) az emberek,

de mit beszélek amikor minden fordítva,

az egykor izmos komondor lett a bús méla,

eszébe sem jut mező, fehér…

ház végétől másikig inkább őzzel is sétába eredne.

Lássuk csak mi maradt: a dohány, a fillér vagy a feldobás?

...félpohár ebben a nagy jólétben áldozás,

átokra már nincs szükség.

-

Keress, kutass, kedves kóbor kutyák

hogy vissza sorsodra lelj,

nézd el nekem, nem tehetek érted mást

(így tetten érve) minthogy szükségtek hiányban nincs,

s tűzre sem a jó melegben,

magam ajánlom fel jó ebédnek

ég nevében bizony mondom,

táncra perdülve érné meg.

-

A szegények régen nem látszanak,

elhúzták előlük a redőnyöket,

csak az emberek beszélnek

akkor is, ha már nem jók reménynek.

-----------------------------------------------------------------------------
igazigaz, a repülés és az esés, azért más. de mégis. talán nemhiába íródott meg.

hogy érdekes, érti is az ember, de ott van a homály is, s hogy kellenek a titkok, elhallgatások is. mert nem jó az, ha mindent kimondunk. mondta ő. mormolom titkon magamba.

amikor nincsenek csodák

...de emberek, vannak.

FŰMnek

becsey zsuzsa

A repülő ló

Kányádi Sándor Függőleges lovak nyomán

Mikor két mellső lába kihajlott

fellegek örömódába kezdtek

Mikor tomporát feszítette

mosolyra fakadtak hitetlenek

Nyújtott hátsólába

egyensúlyt adott tartásnak

S a sörény, fej, hosszú nyak

ég végtelenén ringatott

Az est mikorra leszállt

két hátsó lába is ellenállt

Nézi nézi a Nap a Hold

hogy megtörténhet

egy repülő ló előttük

így összeeshet

S a farok

A farok még

végigsimít

fák hajlatán

valami folytatásból

tulajdonképpen mackó nem volt beteg. úgy érti, nem betegebb, mint máskor. azt mondja, most aztán kellett kifecsegni, az egész család összeül. hogy csak kipróbálta, milyen, mikor az emberek elmennek betegszabadságra.

iszonyatosan elviselhetetlen tud lenni, mégis nincs egy másik ember, akiben ilyen mértékig bíznék.

azt mondja mackó, én úgyis mindig féltem a szüléstől. akárcsak az a baleset. másik időből. a meg nem történt idő. harmadszor után minden történetnek vége van.

a negyedszer már csak erőtlen. régből. egészen rendellenes.

(én mindig mondtam, hiányzik belőle valami... de ez egy egészen más, történet)



   "próbarepülés", rajzfilm, 1 perc, 2009

nembeszélve ha a söfőr is beteg

most már jöhetne valami jó. nem, a teát sem szabadott volna. mi lesz így. de azt a narancssárga színt, amelyiknek nem volt szaga, sokáig nem feledem.

Mackó most kirándul. Még a Nap is rásüt arcára. Én vagyogatok. Szépen. Mackónak meggyűlt a baja a buszsöfőrökkel. Idővel ez is elmúlik. Az a baj, hogy mindig nevelni akar. Az emberek meg csak élni. Hogy a söfőrnek az utasokért kellene létezni. Mint az orvosnak a betegért. De mi van, ha az utas is beteg, ugye, mert ez is megtörténhet. Na akkor jön a katasztrófa. Mert ugye a söfőr az nem orvos. Se nem jó, se nem rossz orvos. Egyik sem.

de ma már minden szép. ragyoghatok én is. mackóval, sofőrrel, utassal, orvos. szomorúság ilyenkor felejtődik. tegnapból. ez is már holnap. helyre kellene állítani az időt.

..................................(összevont napok, valami hétfőből)

Ezt nem hiszem el! mackó elmegy kiiratni magát az orvosához, 20 év után, erre hazajön, és beteg lesz. 38 fokos láz. Kérdi, szerintem hol kapta el? ott a folyosón a betegek között? Hát ennyire beteg akart lenni? És beteg lett. Azt mondja, megálmodta. Hogy elmegy az orvoshoz. És hogy beteg lesz. Meg hogy azt is álmodta, örökbe fogadott gyermeket. mondom, biztos, lackó az, a lemezek... nem, azt mondja, ez kicsike volt, de az biztos, hogy nem csecsemő. úgy 3-4 éves lehetett. Ez új. És kérdezgetett. Miközben sohasem akart eddig valójában gyermeket.

U alakban visszahajlított kezek

amikor felébredek és magamba nézek, olyan mintha egy halottra emlékeznék. mostanában gyakran jut eszembe, hogy mindkét kezemet levágják csuklóból. aztán csak magam alá húzom a meleg ágyban, amíg lehet, a párnám, a takaró alatt, és szeretgetem a karom végén lágyan mereven visszahajtott kezeimet. mintha sosem akarnék kiszállni a testem melegítette ágyból. a szokásoshoz képest is legalább még két óra, hogy kikászálódom, ráveszem magam, kiszállni az ágyból.

szeress, gyermekem. ilyenkor kihez beszélek.

(y)

Ma nem mentem kirándulni. A tálcámon ma reggel várt egy egészen sárga alma. Éppen olyan mint a napocska az etűdben. Jobban megnézem, a túlsó fele rózsaszín volt. Persze tegnap este kikértem mackó véleményét. Igaz, ha megkérdezném, azt mondaná, dehogy, csak véletlen maradt az alma a tálcán. Tulajdonképpen elvinni készült.

Ma megint nem mozdult nyomógombra a számítógépem. Meddig, a küzdelem. Amikor minden valóság.

XX pillangó virágok

arcaink titok
nyúl aki elfelejtett repülni........pedig igazán, igazán csak az a dió volt kemény. amikor süt a nap, minden dolognak hatalmas az árnyéka.