amikor a válasz érkezik

http://www.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=91193




megnyitó film 1.


2.


3.


2010 január 15 Láncszemek Nyitott Műhely Zoli fotók












Sanyika fotók












megnyitó film 1.

2.

3.

..

lángfehér pötty olyan rég nem írtam szerelmes verset. kicsi lovacska forgatva fejét ellök, hova-hova majálisra ilyen hideg éjszaka, mondom: különös éjszaka egyszer írni kellene szerelmes verset sárga kék fehér csillagok szállva levegő

2009. december 26.










ma megint rá kellett jönnöm, hogy minden kérdés, értelmes.
és én még arról akartam írni, a kérdés akkor jó, hogy minden kérdés akkor jó, mikor nincsenek válaszok.

-->Most megint visszamegyek kicsit egy arcra. Tegnap? Holnapból?? Ma érkezett ez is. a válasz. Egy tegnapi? Arcból. Hogy milyen egyszerű volt, hogy a szimpatikusságban van valami korrektség. a kisszerűségben. Hogy nem mindig a nagydolgok rejtik a kincseket. Hogy még ez is, átfordul.

Tulajdonképpen sohasem tudtam gyerekeknek írni. Születésbeli rendellenesség. Vagy mégis?

A repülő babakocsi, rajzfilm, 2,52 perc, 2009

Süt a nap. A levegőben csupa fény. Kékben, fehérben …a sárga… meg kell még találni a sárgát is.
Beleült a nyúl árnyékába. Beleült a nyúl saját sorsába. Mosolyog. Árnyék tetején is mosolyog. Lehetséges, egyszer ez a sors is jóra fordul? Különben miért mosolyogna. És miért akart volna beleülni árnyékába. De nyuszinak sikerül. Sikerül beleülni a zöld babakocsiba.

X. terv. A fekete bácsi felrepül, az anyuka kisfiúval és kislánnyal pedig beleülnek a babakocsiba, és felszállnak. A kocsiból lesz zöld repülő babakocsi, a szürkéből és fejből kutyus, kerekei pedig, melyek szemek, világítanak. Minden boldog lesz. A végén még a fekete bácsi is hozzájuk szegődik, és így most már öten, igazán nagyon boldogok.

Még jó, hogy nem kellett a mesét megírni. Mert ugye a dolgok mindig változnak. Egy nap sem ugyanolyan mint az előző. És jó, hogy szöveg sem kell.

De ki kell még próbálni az előző tervet.

Legyen benne a fehér csipke bugyis kislányképem anyámmal. Ennek valahogyan benne kell lenni. Mint egy villanás. A fényképezés, a pillanat kiragadásában. Hogy minden már régen, előre meg volt írva, amikor az időt még nem számították, csak voltunk, mert lenni jó.

Talán mellém állnak a csillagok. Az, amit a fekete ember abból a másik meséből végül nem evett meg. Igen, azt a csillagot kellene megszereznem, hogy minden megszülethessen ebből a maroknyi kicsi időből.

Aztán hogy elengedhessem. Mert a csodákat is mind el kell engedni. Végül kinyitni a tenyereket… megadni magunk, arc nélkül. De az is lehet, minderre nincs szükség. A dolgok maguktól megoldódnak. Hogy semmit nem kell tenni, csodának sem lenni.

…és akkor fentről leereszkedik a babakocsi.