fordulat

mackónak kifejezetten tetszett ez a versem, ideteszem. csak mert különös, hogy megeshet. ő ritkán osztogat ilyen kegyeket.

igaz, amikor mondtam örömömben, hogy akkor kiteszem naplómba, hiszen ez... (csodát nem merek írni), gyorsan javított, akkor máris visszavonja.

becsey zsuzsa

Szegény kóborkutyák

Jékely Zoltán lábnyomán

A szegény kóborkutyák gondolnának bár sorssal

ha nem lógna nyakukon ma örömlánc,

de már a nyulak sem a régiek

s gyilkolna őz is, ha sorsa beteljesülne.

Nincs kire a titkot bízni.

Koncok azok kellenek. (a hideg, a hó)

-

Az Úr ma itt az ember

ki nem hulladékra költ,

de pénzt azt mer minden percen

legalább egyet,

gyermekek is nagyobbak,

teli pocakkal várják ma az ebédet,

vénemberek orrukba kotorva

sem biztos hogy nevetnek.

-

Ma már mindenkinek jól megy,

s igen komolyak (röhögve) az emberek,

de mit beszélek amikor minden fordítva,

az egykor izmos komondor lett a bús méla,

eszébe sem jut mező, fehér…

ház végétől másikig inkább őzzel is sétába eredne.

Lássuk csak mi maradt: a dohány, a fillér vagy a feldobás?

...félpohár ebben a nagy jólétben áldozás,

átokra már nincs szükség.

-

Keress, kutass, kedves kóbor kutyák

hogy vissza sorsodra lelj,

nézd el nekem, nem tehetek érted mást

(így tetten érve) minthogy szükségtek hiányban nincs,

s tűzre sem a jó melegben,

magam ajánlom fel jó ebédnek

ég nevében bizony mondom,

táncra perdülve érné meg.

-

A szegények régen nem látszanak,

elhúzták előlük a redőnyöket,

csak az emberek beszélnek

akkor is, ha már nem jók reménynek.

-----------------------------------------------------------------------------
igazigaz, a repülés és az esés, azért más. de mégis. talán nemhiába íródott meg.

hogy érdekes, érti is az ember, de ott van a homály is, s hogy kellenek a titkok, elhallgatások is. mert nem jó az, ha mindent kimondunk. mondta ő. mormolom titkon magamba.

amikor nincsenek csodák

...de emberek, vannak.

FŰMnek

becsey zsuzsa

A repülő ló

Kányádi Sándor Függőleges lovak nyomán

Mikor két mellső lába kihajlott

fellegek örömódába kezdtek

Mikor tomporát feszítette

mosolyra fakadtak hitetlenek

Nyújtott hátsólába

egyensúlyt adott tartásnak

S a sörény, fej, hosszú nyak

ég végtelenén ringatott

Az est mikorra leszállt

két hátsó lába is ellenállt

Nézi nézi a Nap a Hold

hogy megtörténhet

egy repülő ló előttük

így összeeshet

S a farok

A farok még

végigsimít

fák hajlatán

valami folytatásból

tulajdonképpen mackó nem volt beteg. úgy érti, nem betegebb, mint máskor. azt mondja, most aztán kellett kifecsegni, az egész család összeül. hogy csak kipróbálta, milyen, mikor az emberek elmennek betegszabadságra.

iszonyatosan elviselhetetlen tud lenni, mégis nincs egy másik ember, akiben ilyen mértékig bíznék.

azt mondja mackó, én úgyis mindig féltem a szüléstől. akárcsak az a baleset. másik időből. a meg nem történt idő. harmadszor után minden történetnek vége van.

a negyedszer már csak erőtlen. régből. egészen rendellenes.

(én mindig mondtam, hiányzik belőle valami... de ez egy egészen más, történet)



   "próbarepülés", rajzfilm, 1 perc, 2009

nembeszélve ha a söfőr is beteg

most már jöhetne valami jó. nem, a teát sem szabadott volna. mi lesz így. de azt a narancssárga színt, amelyiknek nem volt szaga, sokáig nem feledem.

Mackó most kirándul. Még a Nap is rásüt arcára. Én vagyogatok. Szépen. Mackónak meggyűlt a baja a buszsöfőrökkel. Idővel ez is elmúlik. Az a baj, hogy mindig nevelni akar. Az emberek meg csak élni. Hogy a söfőrnek az utasokért kellene létezni. Mint az orvosnak a betegért. De mi van, ha az utas is beteg, ugye, mert ez is megtörténhet. Na akkor jön a katasztrófa. Mert ugye a söfőr az nem orvos. Se nem jó, se nem rossz orvos. Egyik sem.

de ma már minden szép. ragyoghatok én is. mackóval, sofőrrel, utassal, orvos. szomorúság ilyenkor felejtődik. tegnapból. ez is már holnap. helyre kellene állítani az időt.

..................................(összevont napok, valami hétfőből)

Ezt nem hiszem el! mackó elmegy kiiratni magát az orvosához, 20 év után, erre hazajön, és beteg lesz. 38 fokos láz. Kérdi, szerintem hol kapta el? ott a folyosón a betegek között? Hát ennyire beteg akart lenni? És beteg lett. Azt mondja, megálmodta. Hogy elmegy az orvoshoz. És hogy beteg lesz. Meg hogy azt is álmodta, örökbe fogadott gyermeket. mondom, biztos, lackó az, a lemezek... nem, azt mondja, ez kicsike volt, de az biztos, hogy nem csecsemő. úgy 3-4 éves lehetett. Ez új. És kérdezgetett. Miközben sohasem akart eddig valójában gyermeket.

U alakban visszahajlított kezek

amikor felébredek és magamba nézek, olyan mintha egy halottra emlékeznék. mostanában gyakran jut eszembe, hogy mindkét kezemet levágják csuklóból. aztán csak magam alá húzom a meleg ágyban, amíg lehet, a párnám, a takaró alatt, és szeretgetem a karom végén lágyan mereven visszahajtott kezeimet. mintha sosem akarnék kiszállni a testem melegítette ágyból. a szokásoshoz képest is legalább még két óra, hogy kikászálódom, ráveszem magam, kiszállni az ágyból.

szeress, gyermekem. ilyenkor kihez beszélek.

(y)

Ma nem mentem kirándulni. A tálcámon ma reggel várt egy egészen sárga alma. Éppen olyan mint a napocska az etűdben. Jobban megnézem, a túlsó fele rózsaszín volt. Persze tegnap este kikértem mackó véleményét. Igaz, ha megkérdezném, azt mondaná, dehogy, csak véletlen maradt az alma a tálcán. Tulajdonképpen elvinni készült.

Ma megint nem mozdult nyomógombra a számítógépem. Meddig, a küzdelem. Amikor minden valóság.

XX pillangó virágok

arcaink titok
nyúl aki elfelejtett repülni........pedig igazán, igazán csak az a dió volt kemény. amikor süt a nap, minden dolognak hatalmas az árnyéka.